2015. december 17., csütörtök

Bury What's Left ~ "A zenekar szépsége, hogy akkor foglalkozunk vele amikor akarunk és amikor van időnk."

Tavaly februárban debütált a There is no solace at the end című kislemezzel a Bury What's Left triója, akik olyan hihetetlen tempóval haladnak, hogy azóta több EP és egy nagylemez is megszületett a kezeik közt. Hogy kik ők? Miről szólnak a dalok? Honnan a hatalmas motiváció? Pencs Tamást (Absent Distance) és Kéményes Pétert (dreadwolf) faggattam.

Üdvözöllek titeket a Blackbird Music Blogon. A zenekar olyan hirtelen jött a semmiből, hogy szinte ideje sem volt felfogni az embernek. Hogy jöttetek össze?
Pencs Tamás: Összegyűlt pár ötletem, amit semelyik zenekaromba nem igazán tudtam belerakni, viszont maga az irány tetszett annyira, hogy valamit, akár csak egy pár számos projektet, de összehozzak belőle. Kvázi ismeretlenül ráírtam a Petire, hogy nem lenne -e kedve valami ilyesmihez, a válasz kb. egy óra múlva meg is jött, egy feldemózott dallal. Onnantól már elég hamar kész is voltunk az első kislemezzel, gyakorlatilag egy hét alatt.
Kéményes Péter: Egyik nap kaptam egy facebook üzenetet Tomitól, hogy nincs-e kedvem ráüvöltözni pár dalra amit írt. Akkor még nem ismertük egymás. Vagyis névről én már ismertem Őt mivel tudtam, hogy az Absent Distance zenekarban gitározik. Átküldött egy dalt. Én otthon rádemoztam és mindkettőnknek tetszett az eredmény. Eredetileg csak egy EP-t terveztünk közösen aztán elég sok anyag lett belőle.


Mindegyikőtöknek van másik zenekara, néhányotoknak több is. Nem nehéz összegyeztetni a közös munát?
P. T.: Nem mondhatnám, az Absenttel nem vagyunk valami aktívak mostanában, meg a BWL amúgy is olyasmi amit akkor veszek elő újra meg újra amikor ehhez van kedvem. Igazából közös munka annyi van, amikor összeülünk énekfelvételezni, egészen addig mindenki egymaga csinálja a kis dolgait, aztán az interneten kiosztjuk egymást, ha valami nem tetszik.
K. P.: Nem. A zenekar szépsége, hogy akkor foglalkozunk vele amikor akarunk és amikor van időnk. Van amikor Tominak egy egy kisebb szünet, van hogy nekem. Ilyenkor jegeljük a dolgokat és amikor úgy érezzük, hogy alkotni kéne valamit közösen, akkor nekiesünk. Tomi megírja a zenei alapokat. Én otthon feldemózom az éneket és amikor végleges formáját felveszik a dalok akkor egy jobb körülmények között mint az otthoni lakásom, felvesszük a dalokat.

Túl vagytok már három EP-n egy spliten, sőt még egy nagylemezen is úgy, hogy egyik dal sem szerepelt több kiadványban. Mindezt alig másfél év alatt. Honnan ez a rengeteg kreativitás és motiváció? 
P. T.: Ha elkap az ihlet akkor szeretek egy levegőre több dalt megírni, mert ha elszáll akkor várhatok hónapokat, hogy megint történjen valami :) Tud például az is motiválni, ha mondjuk van egy félkész dalom, amire a Peti már írt egy teljes szöveget. Megragad a téma és akkor már sokszor érzem, hogy milyen hangulat kell az adott tartalomhoz. De amúgy végtelenül egyszerű a dolog. A lemeznek is úgy álltunk neki, hogy legyen egy pár dalos EP. Erre elkészült 6-7 dal, utána meg azt mondtuk, hogy „Szarok bele, akkor legyen lemez” :)
K. P.: Gyerekkorom óta imádom a verseket mind írni mind pedig olvasni. Régen sok versmondó versenyre jártam és színjátszó szakkörbe is. Sajnos ahogy idősebb lettem és ahogy a világ változott úgy hagytam el ezeket a dolgokat de belül mindig volt egy kényszer, hogy kiírjam magamból a gondolatokat. Szerencsére bármiben meg tudom találni az inspiráló erőt. Sokszor merítek a saját életemből vagy mások életéből vagy sok sci-fi és fantasy könyvből és filmből.




Mi lesz a következő lépés? Egy újabb EP, esetleg egy nagylemez? Gyanítom hogy már megint mesterkedtek valamiben… 
P. T.: Igen, van egy valag félkész dalunk, amik már csak arra várnak, hogy megint jöjjön a kreatív időszak :) Lehet, hogy megint elmegy nagylemeznek nevezhető terjedelemig, de lehet, hogy nem. Egy dalt viszont még szeretnék idén, de legkésőbb januárban kitolni.
K. P.: Rengeteg félkész dalunk van jelenleg. Amint Tomi befejezi őket és összerakunk egy listát, hogy mit szeretnénk felvenni profi körülmények között, akkor tudjuk majd ezt pontosan megválaszolni.

A felvételek Tomi kezei alatt folynak? 
P. T.: A zenei alapot általában egyedül szoktam felvenni, majd a bőgőt a végén a Gergővel. Eddig az énekfelvételeket is ketten csináltuk, most a még kiadatlan új dalunknál ment el Peti egy stúdióba. Az utolsó két anyagunknál már Simi (No Silence) csinálta a mastert, és úgy tervezzük, hogy a jövőben is vele fogunk dolgozni.

Petit ismerve a szövegtémák is eléggé szerteágazóak. Miról szólnka a dalok általában?
K. P.:
Két dolog befolyásolja a dalszövegek nálam. Egyrészről a dal hangulata, valamint, hogy épp milyen mondanivalót szeretnék átadni. A „There is no Solace in the end” idején eléggé mérges voltam és nap mint nap éltem meg ismerősök vagy családtagokon keresztül, hogy a politika, hogyan csinálja ki és őrli fel az átlagembert. Így ezen az anyagon főleg társadalmi problémákat próbáltam meg megfogalmazni.
A "Memoirs" anyag alapja egy internetes kép volt ahol egy iszonyatosan elhízott ember, rengeteg monitor előtt ül. Ekkor jött az a gondolat, hogy milyen rossz lehet egy olyan élet, amikor hasonlóan elhízva, egész életedben, rengeteg monitor előtt a saját alternatív életeidet figyeled, és mindenhol csak szenvedsz. Az elméleti fizika szerint ezt az 5. dimenzióban meg is tudod tenni. Ergo egyszerre éled meg az összes párhuzamos életet amit élsz, ellenben változtatni nem tudsz rajta. És annál tragikusabb élet nem is lehet, amikor önmagad végtelen számú változatának a szenvedését figyeled meg. A "Lost in the Echo" c. dalban próbálom meg ezt a hangulatot valahogy megfogalmazni és átadni a hallgatónak.
A "The Moon" c. dal a The Moon c. film megnézése után fogalmazódott meg bennem. A filmet amúgy ajánlom mindenkinek, mert nagyon jó színészi játék látható benne és a történet is kellően tragikus.
A "Metamorphosis" c. dalt a Dragon Age seria ihlette. Egy varázslóról szól, aki az elnyomás ellen nem lát más alternatívát, mintsem hogy átengedi a testét egy démonnak a nagyobb hatalom reményében, amivel talán elpusztíthatja az őt elnyomni vágyókat.
Az "Our Dying Tree" egy a halála előtti öngyilkos fiú utolsó gondolatairól szól.
Az "Art is Dead EP" a magyar zenei és művészvilágban való csalódottságomról szól. A "The Fall of Man" már egy koncept lemez lett bár nem annak indult :) Főleg Star Wars világából az erő sötét oldala és a World Of Darkness - Book of the Wyrm ihlette. Olyan emberekről szól, akiket megszált a sötét erő és ezért embertelenül gonosz dolgokat tettek amiért végtelen szenvedés a bűnük. Ez az anyag nem szól másról csak a bűnhődésről és a fájdalomról. A következő anyagban szeretnék pár dalt szentelni ennek a témának, de előreláthatóan megint lesz egy kis színtér fikázás :) és egy kis lelki vívódás is várható lesz.

Miért maradtatok meg hármasban, nem terveztek bővülést? Nem szeretnétek színpadon is bemutatkozni?
P. T.:
Van amikor szeretném nagyon, hogy legyen élő produkció, de van amikor alábbhagy a lelkesedés . Én azt mondom, hogy egyszer biztos lesz belőle valami, csak nem tudom mikor. Ha így alakul, akkor természetesen bővülnie kell a brigádnak. :)
K. P.: Ha ezzel a formációval valaha is színpadra állunk akkor a minimum, hogy azt úgy tegyük, hogy a lemez hangulatát minél jobban tudjuk élőben is visszaadni. Ez eléggé nehezíti az egészet plusz valóban plusz tagokat kéne a zenekarba bevenni ami lehet, hogy megszüntetné a zenekar jelenlegi varázsát :)

Remélem a jövőben még lesz alkalmunk beszélni. Köszönöm a válaszaitokat.

https://www.facebook.com/burywhatsleft/
https://burywhatsleft.bandcamp.com/


K.E. Lenhárd