2016. május 20., péntek

Bodnár Dávid ~ "Ha nem élvezettel csinálnám már feladtam volna."

Akik Budapest és Eger színpadjain megfordultak, szinte biztos, hogy már találkoztak Bodnár Dávid nevével. Dávid már hosszú évek óta jelen van a magyar underground könnyűzene világában és számos hazai és külföldi zenekar is köszönheti már neki a promó és koncert fotóit is egyaránt. Na de hogy ki ő valójában és mi az ő története?



Köszöntelek Dávid a Blackbird Music Blog oldalán.
A képeid arról árulkodnak hogy már hosszú évek óta foglalkozol fényképezéssel. Hol és mikor kezdődött el az utad?

Szia!
Először is köszönöm neked, hogy megkerestél! Körülbelül 10 éve kezdett jobban érdekelni a fotózás de már pici koromban is érdekeltek azok a dolgok aminek lencséjük van legyen az távcső, fényképezőgép.. Aztán egy zenekari próbán jobban érdekelt az, hogy magunkról csináljak fotókat, mint az, hogy jól fogok e le egy akkordot. Valahogy így kezdődött! Az első digitális gépem egy pici kompakt Canon PowerShot A530 volt 5 egész megapixellel.. a lényeg nekem az volt, hogy legyen rajta teljes manuális funkció.
De ha a komolyabb része érdekel, az egy Nikon D5000 volt amit 2010-ben vettem. Hobbi célból kisérletezésre és családi események megörökítésére.

Gondolom most már komoly eszköztárat sikerült felhalmoznod. Milyen technikával dolgozol?
Kicsit komolyabbal, Canon 6D-vel dolgozok és egy kisebb (de az igényeimet kielégítő) objektív parkkal. De mindig lehet fejleszteni, itt nincs megállás, egyedül az ember pénztárcája szabhat határokat. Azért fotóztam és fotózok filmes géppel is egy Canon AE-1-et használok erre a célra.

Általában a koncert fotóidat ismerik az emberek, de rengeteg más témával is foglalkozol.
Igen, legtöbben a koncert fotók által ismertek meg, ami legfőképp magam szórakoztatására alakult ki és, hogy a számomra többet jelentő zenekarokról legyen képi emlékem. Ez persze már kinőtte kicsit magát. :)
Nagyon szeretem a kreatív portré fotózásokat, ha épp időm engedi, ugyanakkor fotózok esküvőkön, rendezvényeken, különböző márkáknak promóciós anyagokat. (pl.: PiStyle, Grindrise clothing amennyiben a reklám helye megengedett.)
Illetve ha jut egy kis idő magamra akkor próbálok könnyíteni a lelkemen és kint a természetben, vagy az utcán.. próbálok hangulatokat elkapni.. megörökíteni.

Számodra ez még mindig csak hobbi vagy a fotózás a megélhetésed? Is-is. Nehéz, a kérdés is és megválaszolni is. De talán egyszerűbb, ha azt mondom ebből próbálok megélni. Épp tanulom a szakmát, és sok pozitív hatás ér (amit nem minden esetben tudok még feldolgozni) .. talán van rá némi esély, hogy megéljek majd belőle.

A zene szeretete egyértelműen adta, hogy a kedvenc zenekaraidat színpadon megörökíted?
Igen egy idő után egyértelmű volt, haza mentem koncertről.. másnap éledeztem.. és újra át akartam élni.. ha csak képeken is vagy bármilyen formában. Így egyszer levittem a gépem.. és onnan elindult a folyamat. 2011-ben Egerben az Egrix-ben (sajnos bezárt már egy ideje) Téveszme koncertet fotóztam először! Ők voltak azok, akikért érdemes lett volna összetöretni a gépet akár első alkalomkor.

Sok zenekar koncertjein visszatérő vendégként látlak. Kik azok, akiket a legszívesebben fotózol?
Mivel úgy indult az egész, hogy a kedvenceimet kezdtem el fotózni, így a mai napig őket fotózom a legszívesebben, (Téveszme, PETOFI, Anchorless Bodies, TSO, vagy akár nemzetközi szinten, Birds in Row, Architects, Defeater.) de egyre több ígéretes és tehetséges zenekart ismerek meg az által, hogy próbálok eljutni sok koncertre.
Illetve nagyon sok ismerősöm, barátom zenél, így az ő koncertjeiken is szívesen fotózok. Ha csak egy újonnan alakult zenekart említhetnék az a nemecsek Egerből. Hatalmas energiát szabadítottak fel a bemutatkozó koncertjükön és imádtam fotózni.

Az ugrabugrálós, mozgolódós csapatokat nem lehet egyszerű lencsevégre kapni. Biztos van néhány vicces sztorid… :)
Néha inkább veszélyes mint vicces! :)
Mivel szeretek minél közelebbi képet adni az érzésről ami uralkodik egy klub koncerten így elkerülhetetlen, hogy néha én is részese legyek egy pogónak, mosh-pitnek. Volt már hogy repült felém egy srác, de az objektíven keresztül nem lehetett felmérni a távolságot így aztán páros lábbal rúgta le a vakut a gépről, vagy épp vágtak már falhoz amit egy objektívem bánt. De hangulatos tud lenni amikor a tömeg felkapja a frontembert és van aki ezt megörökíti. Volt már hogy egyszerre védtem az ütésektől a gépet és egy lány testi épségét. S persze volt, hogy Tóth Gergő (Blind Myself) összekevert a PETOFI-s Lacikával (mert ő is elég jó képeket tol ha épp nem a gitárt nyúzza) és örült neki, hogy mégis el tudtam menni (pedig nem is) fotózni az egyik búcsú állomásukra.

Sajnos van egy olyan érzésem, hogy nagyon sok zenekar szinte elvárja, hogy mindig megjelenj a bulijaikon és mindig készíts képeket is. Aztán persze sokan el is felejtik megköszönni a munkádat és nem veszik figyelembe, hogy mindezt a minőséget INGYEN adod a csapatoknak… 
Ez egy ideig tényleg így volt, de újabban (lehet szerepet játszik, hogy megnyertem a 2015-ös talentométer koncert fotós pályázatát) több esetben nem marad hála nélkül a koncert fotózás sem. Aki, ahogy tud támogat, vagy egy koncert után felkér promóciós fotózásra. Nagyon kedves élményem volt az Acres (UK) zenekarral, Theo a gitáros egy nagyszerű zenész aki emellett fantasztikus képeket is készít. Ő az őszi koncertjük után nem győzött hálálkodni és azóta is tartjuk a kapcsolatot. Remek embert ismerhettem meg személyében.
De van a másik oldal is. Én ugyanúgy, ha tehetem támogatok zenekarokat vagy projekteket. Hisz mindenki rengeteg energiát, időt, pénzt tesz bele a saját dolgaiba és ha a támogatással egy kicsit is előrébb segítjük a másikat az jó érzés tud lenni. Neki is, nekem is.

Tervezel ilyen téren még tovább fejlődni? Új dolgokat kipróbálni, akár videókkal foglalkozni?
Fejlődni mindenképp!
Szerintem még sehol sem tartok. Illetve mindig van hova fejlődni. Vannak ötleteim terveim, de mindent a maga idejében. A videózást mindenesetre meghagyom annak aki profi benne. Nem szeretnék nagyon átpártolni videóra, persze videós ötletem is van egy kettő amit biztos, hogy meg fogok valósítani a későbbiekben. De komolyabban nem szeretnék vele foglalkozni.

Te egyébként játszol vagy játszottál valaha valamilyen hangszeren?
Ezt a kérdést rövidre zárnám, így is hosszú sorokat hagyok magam után. Általános suliban pianínón tanultam játszani. Amit hamar feladtam. (már bánom) S voltak zenekaros szárnypróbálgatások is, a hangszer pedig a gitár volt.

Köszönöm szépen hogy itt voltál velem. Kívánom hogy még sok éven át legyél jelen a szférában és hogy élvezd továbbra is amit csinálsz. :)
Én köszönöm! Remélem nem voltam túl unalmas! Ha nem élvezettel csinálnám már feladtam volna. Nem szabadultok még tőlem! :)

https://www.facebook.com/davidbodnarphotography

K.E. Lenhárd


2016. május 19., csütörtök

Stabbed ~ "Szerettem volna valami érdekeset, kommersztől eltérőt alkotni..."

A félig budapesti, félig pedig székesfehérvári Stabbed zenekar idén nyerte el jelenlegi formáját és idén, február 7.-én adta ki Submerge című bemutatkozó anyagát is. A zenekar gyökerei egészen 2013-ig nyúlnak vissza. Eleinte Kecskés Attila szólóprojektként gondozta, majd később alakult zenekarrá.

Attila, mi inspirált annak idején zeneileg? Mi vitt rá, hogy tovább lépj és zenész társakat keress?
Kecskés Attila:
Ezt a szólóprojektet megelőzte közel tíz évnyi zenekarozás, több metál bandának is tagja és dalszerzője voltam, de mindig annyi probléma volt velük, hogy megelégeltem, és úgy döntöttem, hogy egyedül fogom folytatni. Nagy hatással voltak rám akkoriban az ambient jellegű zenék, gyakorlatilag filmzenéket írtam nem létező filmekhez, ebből lett később a Stabbed.
Azért kezdtem el zenésztársakat keresni, mert az új daloknál folyamatosan keményedtek a témák, és azon kaptam magam, hogy már megint metált csinálok. Elkezdett a próbálás és a koncertezés is hiányozni, így hát kibújtam a barlangomból, és embereket kerestem a projekthez. Szerettem volna valami érdekeset, kommersztől eltérőt alkotni, ahol felhasználhatom azokat a hatásokat, amelyek kialakították a zenei ízlésemet anno.
Nagyon erős inspirációt nyújt nekem a Gojira, Meshuggah, Mastodon, Katatonia és az Opeth.
Igyekszem úgy alakítani a dalokat, hogy koherens fúziót képezzenek rengeteg különböző stílusból. Ez az egész tulajdonképpen egy jól összekevert turmix.

Kik voltak az első tagok?
Attila: Először Kovács Gergely (gitár), és Csarnai Gergő (basszusgitár) csapódtak hozzám, nemes egyszerűséggel közös ismerősökön keresztül találtam meg őket. A dobos pozíciónál már nem volt ilyen könnyű dolgom. Sokáig hirdettem különböző fórumokon, megkerestem jó pár dobost, köztük Márkot is, aki simán visszautasított, mert nem érezte elég erősnek a korai Stabbed dalokat, valamint ő akkoriban inkább már működő, aktívan koncertező zenekarban akart játszani. Végül a Térkövön Sült Lángos nevű punk bandából átigazolt hozzánk Kovács Viktor (dob), és elkezdtünk próbálni. Többen is javasolták fehérvári zenész berkekben Karamuskó Alexet (ének), ezért vele is tettem egy próbát, működni látszott a dolog, így megszületett az első felállás.
Később magánéleti okokból kiszállt a zenekarból Gergő, és Viktor, újra keresnem kellett embereket. Mivel nehezen adom fel a dolgokat, újra megkerestem Potkovácz Márkot (dob), aki látván a dalok fejlődését úgy döntött, hogy mégis csatlakozik hozzánk. Basszusgitáros fronton sokáig nagy volt a csend, Roskó Dávidra tavaly tavasszal találtunk rá, így alakult ki a mostani formáció.

A zenekar egy része nem Budapesten él. Gyanítom, hogy néha nem egyszerű így a dolog. 
Attila: Így van. Alex és én Székesfehérváron élünk. Próbák hetente egyszer vannak, semmi problémát nem okoz nekem feljárni Budapestre, szerencsére nem egy nagy távolság. Ebből nem szokott gond lenni, viszont Alex változatos műszakrendjéből már annál inkább. Nagyon sokszor dolgozik hétvégén, ritkán tud eljutni a próbákra. Áthidaló megoldásként át szoktunk Márkkal hozzá menni itt Fehérváron, és próbálgatjuk az énektémákat a dalokra.

A zenét teljes egészében Attila írja, vagy azért más is hozzá tesz a dologhoz?
Attila: A zene alapjait (riffek, struktúra, dobtémák) én írom meg, feljátszom otthon egyedül, aztán megmutatom a többieknek. Az esetek többségében bejön nekik úgy, ahogy van, néha kérnek módosításokat itt-ott. Szerencsére zenekart csinálunk, és nem egók versenyét, szóval el szoktam fogadni a kritikákat, és átírom a dalokat, ahol kérik. Az alapok betanulása alatt mindenki hozzáteszi a saját egyéniségét a dalokhoz, Geri nagyon jó filleket szokott hozni, Márk emberivé teszi a gépi dobtémáimat, Dávid is formálja a basszust kedve szerint. Az énektémák, és a dalszöveg nem az én világom, de Márk és Alex remekül meg tudják oldani.

Érdekes hogy Márk írja a dalszövegeket. Nem szokott probléma lenni Alex számára?Potkovácz Márk: Az ok amiért én írom a dalszövegeket szimplán az, hogy elég sokat éltem külföldön és tudok angolul gondolkodni, valamint őszintébben ki tudom fejezni magam. Az EP dalszövegei a zenekar egy majdnem éves üresjáratában íródtak, amikor én egy balesetből kifolyólag folyamatosan ágyhoz voltam kötve. Annyira nem tudtam magammal mit kezdeni, hogy megírtam az akkor már kész EP-re az összes dalszöveget. Volt bőven negatív élmény, amiből dolgozni tudtam. Szerencsére azóta is általában pár nappal a számok elkészülte után már hozom is a dalszövegeket. A szöveg ritmizálását találom még ki nagyjából, ezután Alexszel véglegesítjük, hozzáteszi a saját dallamait, megbeszéljük, miről szól a szöveg stb. Úgyhogy ez is csapatmunka, mindenki hozzáteszi, amihez a legjobban ért.

Nem olyan régen mutatkoztatok be egy nagyon ütős kislemezzel. Mi az EP története?
Márk:
Az EP-ről jó pár számot lehagytunk, amik még az összeszokási időszakban íródtak. Nagyjából 2 évbe telt, amíg zenekarrá értünk és szerintem mindenkinek a személyisége/ízlése hatott arra, ahogy Attila az újabb dalokat írta. A közös próbák alatt egyre agresszívabbá, intenzívebbé vált a zene, így nagyban elütöttek már az új dalok a régiektől. Végül az 5 legerősebb dalt választottuk ki és vettük fel. A Submerge (alámerülés) egyrészt a dalszerzési folyamatot szimbolizálja, mindannyiunk igyekszik mélyről dolgozni, őszintén, személyes élményekből. Ha észrevetted a női fej a borítón konkrétan a hátborítón lévő szem íriszében merül el és oldódik fel, az egész koncepció a „szem a lélek tükre” analógiára épül, az önmegismerésre stb.
A felvételeket amennyire tudtuk házilag oldottuk meg. Egyedül a dobfelvételek készültek Nóniusz Gábor és Gaál Csabi mesterek segédletével az L.V. Hang Stúdióban. A gitárokat Gerinél vettük fel házilag, majd Mikk barátunk reampolta. Ezenkívül az énekfelvételek is nála történtek valamint a keverést, mastert is ő végezte.


Nagyon komoly hangsúlyt fektettetek a design elemekre például a weboldalatokon és az EP stream videóiban. Kivel dolgoztatok együtt?
Márk:
Szerintünk nagyon fontos, hogy a zene a dalszöveg és a képi világ is nagyon szoros egységet alkosson, elgondolkodtasson. Farkas Zénóra közös ismerősön keresztül találtunk rá, akivel közben barátokká is váltunk, így nagyon egyszerű volt vele dolgozni a borítón, lyrics videón. Hamar rá érzett, hogy mit szeretnénk látni, nagyon kreatív ötletei voltak, például az animált YouTube stream videóra az életben nem gondoltunk volna. A lyrics videótól meg konkrétan eldobtuk az agyunkat, amikor megláttuk. A weboldalunk pedig Dávid a basszusgitárosunk munkája, meg is dicsértük érte rendesen!

Elég komoly koncert sorozat van már a hátatok mögött a debütálás óta. Eddig milyenek a visszajelzések? Nem egyszerű megmozgatni manapság az embereket...
Attila:
Sokkal több a pozitív visszajelzés eddig, mint a negatív, és nagyon komoly lelkesedést érzünk azokból az emberekből, akik követnek minket. Mondhatnám, hogy nekünk nem mennyiségi, hanem minőségi közönségünk van (egyelőre). Nehéz helyzet mostanában koncertezni, főleg az ismeretlenség teljes homályából szervezkedni, egyeztetni, de ahhoz képest, hogy csak pár hónapos a banda, szerintem nagyon jól haladunk. Kemény hadjáratot indítottunk, hogy minél több helyre eljusson a zenénk, számos külföldi portált, online magazint, klubbot is felkerestünk.
Jelen pillanatban a zenénk népszerűsítése érdekében még a taktaharkányi falunapokon is játszanánk egy tányér bablevesért, ez nyilván változni fog később, de a debütálás miatt most ezt látjuk jónak.

A közeljövőben hol csíphetünk el titeket?
Attila:
Május 20-án játszunk a KVLT-ban, a TEREM Feszt keretein belül, aztán június 3-án az Angertea-vel, és a Sunwharf-al karöltve Székesfehérváron fogjuk csapatni a Nyolcas Műhelyben.

Május 20.: Budapest, KVLT BP:
https://www.facebook.com/events/1834498936832466/



https://www.facebook.com/stabbedband/
http://www.stabbed.hu/
http://stabbed.bandcamp.com/

K.E. Lenhárd




2015. december 17., csütörtök

Bury What's Left ~ "A zenekar szépsége, hogy akkor foglalkozunk vele amikor akarunk és amikor van időnk."

Tavaly februárban debütált a There is no solace at the end című kislemezzel a Bury What's Left triója, akik olyan hihetetlen tempóval haladnak, hogy azóta több EP és egy nagylemez is megszületett a kezeik közt. Hogy kik ők? Miről szólnak a dalok? Honnan a hatalmas motiváció? Pencs Tamást (Absent Distance) és Kéményes Pétert (dreadwolf) faggattam.

Üdvözöllek titeket a Blackbird Music Blogon. A zenekar olyan hirtelen jött a semmiből, hogy szinte ideje sem volt felfogni az embernek. Hogy jöttetek össze?
Pencs Tamás: Összegyűlt pár ötletem, amit semelyik zenekaromba nem igazán tudtam belerakni, viszont maga az irány tetszett annyira, hogy valamit, akár csak egy pár számos projektet, de összehozzak belőle. Kvázi ismeretlenül ráírtam a Petire, hogy nem lenne -e kedve valami ilyesmihez, a válasz kb. egy óra múlva meg is jött, egy feldemózott dallal. Onnantól már elég hamar kész is voltunk az első kislemezzel, gyakorlatilag egy hét alatt.
Kéményes Péter: Egyik nap kaptam egy facebook üzenetet Tomitól, hogy nincs-e kedvem ráüvöltözni pár dalra amit írt. Akkor még nem ismertük egymás. Vagyis névről én már ismertem Őt mivel tudtam, hogy az Absent Distance zenekarban gitározik. Átküldött egy dalt. Én otthon rádemoztam és mindkettőnknek tetszett az eredmény. Eredetileg csak egy EP-t terveztünk közösen aztán elég sok anyag lett belőle.


Mindegyikőtöknek van másik zenekara, néhányotoknak több is. Nem nehéz összegyeztetni a közös munát?
P. T.: Nem mondhatnám, az Absenttel nem vagyunk valami aktívak mostanában, meg a BWL amúgy is olyasmi amit akkor veszek elő újra meg újra amikor ehhez van kedvem. Igazából közös munka annyi van, amikor összeülünk énekfelvételezni, egészen addig mindenki egymaga csinálja a kis dolgait, aztán az interneten kiosztjuk egymást, ha valami nem tetszik.
K. P.: Nem. A zenekar szépsége, hogy akkor foglalkozunk vele amikor akarunk és amikor van időnk. Van amikor Tominak egy egy kisebb szünet, van hogy nekem. Ilyenkor jegeljük a dolgokat és amikor úgy érezzük, hogy alkotni kéne valamit közösen, akkor nekiesünk. Tomi megírja a zenei alapokat. Én otthon feldemózom az éneket és amikor végleges formáját felveszik a dalok akkor egy jobb körülmények között mint az otthoni lakásom, felvesszük a dalokat.

Túl vagytok már három EP-n egy spliten, sőt még egy nagylemezen is úgy, hogy egyik dal sem szerepelt több kiadványban. Mindezt alig másfél év alatt. Honnan ez a rengeteg kreativitás és motiváció? 
P. T.: Ha elkap az ihlet akkor szeretek egy levegőre több dalt megírni, mert ha elszáll akkor várhatok hónapokat, hogy megint történjen valami :) Tud például az is motiválni, ha mondjuk van egy félkész dalom, amire a Peti már írt egy teljes szöveget. Megragad a téma és akkor már sokszor érzem, hogy milyen hangulat kell az adott tartalomhoz. De amúgy végtelenül egyszerű a dolog. A lemeznek is úgy álltunk neki, hogy legyen egy pár dalos EP. Erre elkészült 6-7 dal, utána meg azt mondtuk, hogy „Szarok bele, akkor legyen lemez” :)
K. P.: Gyerekkorom óta imádom a verseket mind írni mind pedig olvasni. Régen sok versmondó versenyre jártam és színjátszó szakkörbe is. Sajnos ahogy idősebb lettem és ahogy a világ változott úgy hagytam el ezeket a dolgokat de belül mindig volt egy kényszer, hogy kiírjam magamból a gondolatokat. Szerencsére bármiben meg tudom találni az inspiráló erőt. Sokszor merítek a saját életemből vagy mások életéből vagy sok sci-fi és fantasy könyvből és filmből.




Mi lesz a következő lépés? Egy újabb EP, esetleg egy nagylemez? Gyanítom hogy már megint mesterkedtek valamiben… 
P. T.: Igen, van egy valag félkész dalunk, amik már csak arra várnak, hogy megint jöjjön a kreatív időszak :) Lehet, hogy megint elmegy nagylemeznek nevezhető terjedelemig, de lehet, hogy nem. Egy dalt viszont még szeretnék idén, de legkésőbb januárban kitolni.
K. P.: Rengeteg félkész dalunk van jelenleg. Amint Tomi befejezi őket és összerakunk egy listát, hogy mit szeretnénk felvenni profi körülmények között, akkor tudjuk majd ezt pontosan megválaszolni.

A felvételek Tomi kezei alatt folynak? 
P. T.: A zenei alapot általában egyedül szoktam felvenni, majd a bőgőt a végén a Gergővel. Eddig az énekfelvételeket is ketten csináltuk, most a még kiadatlan új dalunknál ment el Peti egy stúdióba. Az utolsó két anyagunknál már Simi (No Silence) csinálta a mastert, és úgy tervezzük, hogy a jövőben is vele fogunk dolgozni.

Petit ismerve a szövegtémák is eléggé szerteágazóak. Miról szólnka a dalok általában?
K. P.:
Két dolog befolyásolja a dalszövegek nálam. Egyrészről a dal hangulata, valamint, hogy épp milyen mondanivalót szeretnék átadni. A „There is no Solace in the end” idején eléggé mérges voltam és nap mint nap éltem meg ismerősök vagy családtagokon keresztül, hogy a politika, hogyan csinálja ki és őrli fel az átlagembert. Így ezen az anyagon főleg társadalmi problémákat próbáltam meg megfogalmazni.
A "Memoirs" anyag alapja egy internetes kép volt ahol egy iszonyatosan elhízott ember, rengeteg monitor előtt ül. Ekkor jött az a gondolat, hogy milyen rossz lehet egy olyan élet, amikor hasonlóan elhízva, egész életedben, rengeteg monitor előtt a saját alternatív életeidet figyeled, és mindenhol csak szenvedsz. Az elméleti fizika szerint ezt az 5. dimenzióban meg is tudod tenni. Ergo egyszerre éled meg az összes párhuzamos életet amit élsz, ellenben változtatni nem tudsz rajta. És annál tragikusabb élet nem is lehet, amikor önmagad végtelen számú változatának a szenvedését figyeled meg. A "Lost in the Echo" c. dalban próbálom meg ezt a hangulatot valahogy megfogalmazni és átadni a hallgatónak.
A "The Moon" c. dal a The Moon c. film megnézése után fogalmazódott meg bennem. A filmet amúgy ajánlom mindenkinek, mert nagyon jó színészi játék látható benne és a történet is kellően tragikus.
A "Metamorphosis" c. dalt a Dragon Age seria ihlette. Egy varázslóról szól, aki az elnyomás ellen nem lát más alternatívát, mintsem hogy átengedi a testét egy démonnak a nagyobb hatalom reményében, amivel talán elpusztíthatja az őt elnyomni vágyókat.
Az "Our Dying Tree" egy a halála előtti öngyilkos fiú utolsó gondolatairól szól.
Az "Art is Dead EP" a magyar zenei és művészvilágban való csalódottságomról szól. A "The Fall of Man" már egy koncept lemez lett bár nem annak indult :) Főleg Star Wars világából az erő sötét oldala és a World Of Darkness - Book of the Wyrm ihlette. Olyan emberekről szól, akiket megszált a sötét erő és ezért embertelenül gonosz dolgokat tettek amiért végtelen szenvedés a bűnük. Ez az anyag nem szól másról csak a bűnhődésről és a fájdalomról. A következő anyagban szeretnék pár dalt szentelni ennek a témának, de előreláthatóan megint lesz egy kis színtér fikázás :) és egy kis lelki vívódás is várható lesz.

Miért maradtatok meg hármasban, nem terveztek bővülést? Nem szeretnétek színpadon is bemutatkozni?
P. T.:
Van amikor szeretném nagyon, hogy legyen élő produkció, de van amikor alábbhagy a lelkesedés . Én azt mondom, hogy egyszer biztos lesz belőle valami, csak nem tudom mikor. Ha így alakul, akkor természetesen bővülnie kell a brigádnak. :)
K. P.: Ha ezzel a formációval valaha is színpadra állunk akkor a minimum, hogy azt úgy tegyük, hogy a lemez hangulatát minél jobban tudjuk élőben is visszaadni. Ez eléggé nehezíti az egészet plusz valóban plusz tagokat kéne a zenekarba bevenni ami lehet, hogy megszüntetné a zenekar jelenlegi varázsát :)

Remélem a jövőben még lesz alkalmunk beszélni. Köszönöm a válaszaitokat.

https://www.facebook.com/burywhatsleft/
https://burywhatsleft.bandcamp.com/


K.E. Lenhárd